Szavazás
Hogy tetszik az új weblapom?
Nagyon szép!
Jó lesz, csak töltsd meg tartalommal.
Nem rossz.
Nekem is kell ilyen!
Tehetséges vagy, ez nem kérdés...
Diavetítő

7. fejezet – Arrancar Soul Societyben!

 

 Ichigo lihegve támaszkodott meg saját térdein, mikor megütötte a fülét a zokogás. Nem messziről jöhetett. Érdeklődve fordult a hang irányába és úgy döntött kideríti, ki sír ilyen keservesen. Nem is kellett túl sokat mennie. A bokrok mögött meglátta a földön térdepelő nőt. Barna, tündöklő tincsek, fekete kimono, a hátán Zanpaktou. Csakis Tsuyako lehet az. „De… hogyhogy sír? Azelőtt sosem hallottam sírni.”

- Tsuyako – lépett közelebb bizonytalanul Ichigo.

 Tsuyako felkapta a fejét a hangra. Mikor meglátta a bozótosból kilépő Ichigot, valamelyest megnyugodott.

- Ichi – chan – suttogta. – Mit keresel itt?

- Edzek – válaszolt a fiú. – Na és te? Miért sírtál?

- Á, semmi – törölte le sietve arcáról a könnyeket. – Igazán semmiség. Nem érdemes foglalkozni vele. Hagylak is gyakorolni.

 Azzal felállt és elindult visszafelé, de Ichigo hangja visszatartotta.

- Tsuyako. Nincs kedved segíteni nekem?

- Segíteni? – fordult vissza a nő. – Miben?

- Hát az edzésemben – nézett rá furcsán Ichigo. – Tudod. A próbára.

- Ja… Hát… Miért is ne?

- Köszönöm.

 Ichigo majd kiugrott a bőréből, hogy a lány hajlandó segíteni neki. Rögtön el is vezette a tisztásra, ahol eddig gyakorolt.

- De Ichigo – fordult szembe Tsuyako a fiúval. – Miért akarod, hogy én segítsek?

- Hát mert te egy legendás erejű Shinigami vagy – válaszolt lazán a narancshajú.

- Tessék?

- Tudod… gyorsan terjednek errefelé a hírek.

- Mármint? – Tsuyako nagyon kíváncsi volt rá, hogy Ichigo mennyit is tud a reggel történtekről, így szorongva várta a választ.

- Hallottam, hogy te voltál az egykori Árnyékosztag kapitánya. És, hogy fél kézzel képes lennél itt akármelyik kapitányt lenyomni. Ezért is gondoltam rá, hogy megkereslek, és a segítségedet kérem.

- Ó, értem. Hát akkor elég jó emberhez jöttél – mosolygott kedvesen a fiúra.

- Remélem is.

- Akkor lássuk először, hogy mit tudsz.

 Ichigo késlekedés nélkül a lányra rontott, aki puszta kézzel is, simán hárította Zangetsu minden csapását. Alig 10 perce „küzdhettek”, mikor Ichigo ismételten lihegve rogyott a földre.

- Hogy… csinálod? – kapkodta sietve a levegőt.

- Túlságosan szétszórt vagy – guggolt le elé Tsuyako. – Nem koncentrálsz, csak vaktában csapkodsz a kardoddal. Ez így nem lesz jó Ichigo. Bárki könnyen talál rajtad milliónyi gyengepontot, és azonnal ott fognak támadni. Szinte minden felületed védtelen. Ha akartalak volna, már az első csapás után kiüthetlek.

- De, akkor… mit kéne máshogy csinálnom?

- Ne gondolj semmi másra csak az ellenfeledre. Keresd a gyengepontjait, de neki ne hagyd, hogy rajtad találjon. Érthető?

- Azt hiszem.

- Akkor próbáld újra.

 

- Aizen – sama – lépett be a sötét terembe Tousen. – Hivatott.

- Valóban – szólalt meg rejtélyesen a férfi. – Te nem találtad furcsának a reggel történteket, Tousen?

- Egy kicsit, uram.

- Szóval Gint szoros szálak fűzik az egykori 14. osztag kapitányához, a jelenlegi vendéghez, Sasakibe Tsuyakohoz. Akiről, mint tudjuk, kiderült, hogy igencsak nagy erővel rendelkezik. Mit szólnál barátom, ha kipróbálnánk, mekkora is az ereje valóban ennek a kislánynak?

- Hívjam?

- Igen. Yaeru éppen megfelelő lesz erre a célra.

 

- Tudod, hogy hány szintje van egy Zanpaktounak? – kérdezte két csapás eltérítése közt Tsuyako.

- Kettő – válaszolt kitartóan kaszabolva a lányt Ichigo. – Yoruichi – sama mesélt nekem erről.

- Az jó. Akkor azt is tudod, hogy milyen erőket képvisel ez a két szint.

- Az első a Shikai. Bizonyos mértékben felszabadítja a Zanpaktout és mágikus erejének egy részét. A második a Bankai szint. Lényegében olyasmi, mintha a Zanpaktou testet öltene. Minden ereje felszabadul és hatalmas pusztító erővel rendelkezik.

- Tökéletes válasz – dicsérte meg Tsuyako. – És azt tudod e, hogy mitől függ egy Zanpaktou ereje?

- Természetesen a Shingamitól. Amilyen erős a gazdája, olyan erős maga a Zanpaktou is. Viszont én úgy tudom, hogy csak a kapitány szintű Shinigamik képesek a bankaira.

- Valóban. Ez a kapitányság egyik főfeltétele.

- Ó vagy úgy. Akkor te is képes vagy rá, ugye?

- Igen.

- És megmutatod nekem?

- Elég a játszadozásból – ütötte el a kérdést Tsuyako. – Keményítsünk be.

 Azzal előkapta Zanpaktouját és egyenesen Ichigora szegezte. „Még hogy megmutassam. Nem lenne abban köszönet. Eddig még soha nem használtam harcban a bankaiomat. Én magam is csak egyetlen egyszer láttam. Annak is már 120 éve.” Tsuyako ereje messze fölülmúlt mindenkit a környezetében. Ezért is kapta meg annak idején a kapitányi rangot és egy egész osztagot, amit gyakorlatilag a halál karmaiba küldtek minden egyes bevetésen. Majd 120 évvel ezelőtt viszont valóban azt hitte, meg fog halni.

 

„- Induljanak haladéktalanul a Hueco Mondoba és intézzék el a Menos Grande csoportot, melyek áttörtek az emberek világába – adta ki a parancsot Yamamoto.

 Tsuyako és Reito rögvest elindultak összeszedni az osztagból 30 embert, akik velük tartanak Hueco Mondoba.

- Félsz, Rei – chan? – pillantott föl szeme sarkából a kapitány hadnagyára.

- Amíg ön mellettünk van, addig semmitől sem félek, Taichou – sama – húzta ki magát Reito és Tsuyako valóban hitt neki.

 Ezekbe a fiúkba ő öntött lelket. Megesküdött, mikor a szolgálatába kerültek, hogy megvédi őket, még az élete árán is. És be fogja tartani az ígéretét, bármi történjék is.

 Lassan elértek a 14 – es osztag kerületéhez és Tsuyako emberei elé állt. Nehéz dolgot készült mondani, és tudta, hogy szinte lehetetlent fog kérni. De mindenki, aki önként jelentkezett ide, tudta, hogy milyen küldetéseket kapnak. Tudták, hogy akármelyik pillanatban meghallhatnak. Nem tehetett hát kivételt senkivel.

- Emberek! – kezdte. – Parancsot kaptunk! Indulnunk kell Hueco Mondoba. 30 emberre van szükségem. A parancs pedig…, hogy pusztítsunk el egy Menos Grande csoportot. Körülbelül harmincan lehetnek ők is.

- Te jó ég! – morajlott föl a tömeg. – Az rengeteg Menos. Bírunk mi annyival egyszerre?

- Na ne hülyéskedjetek! – kiáltott föl egyikük. – Amíg a kapitány velünk van, addig nem eshet bajunk! Ő a legerősebb Shinigami az egész Soul Societyben.

- Köszönöm a hízelgő szavakat – mosolyodott el Tsuyako, de mosolya rögtön elszánt, komoly kifejezésbe váltott. – De nem a Menosok lesznek a legnagyobb gondjaink. Ezek a Menosok… a Vasto Lordok területén tanyáznak.

- Vasto… - Mindenkiben meghűlt a vér.

 Hueco Mondo legelszántabb, leggonoszabb teremtményei. Sőt… a legerősebbek. Mondhatjuk azt is, hogy ők Hueco Mondo királyai. Alig vannak összesen kilencen, mégis tőlük rettegnek még a Shinigamik is.

- Csak azok jöjjenek velünk, akik készek akár az életüket is odaadni a küldetés sikeréért cserébe.

 Az emberek viszont nem kételkedtek a kapitányukban. Bárhová hajlandóak voltak követni.

 

 Két napba tellett, míg elérték a Menos tanyáját. Tsuyako és csapata megbújt a Menos erdő fái közt, onnan figyelték a hatalmas szörnyeket. Valóban majd harmincan voltak. De nekik ez nem jelenthet gondot.

 Tsuyako vett egy mély levegőt, majd egy laza karlendítéssel megadta a parancsot a támadásra. A „maroknyi” Shinigami villámgyorsan ugrott a szörnyek felé, akiknek szinte reagálni sem maradt ideje. Alig negyedóra alatt kivégezték őket mind egy szálig.

- Győztünk! – kiáltott föl az egyikük.

- Hallgass, marha! – szólt rá fojtott hangon Tsuyako, de már elkésett.

 Egy szempillantás alatt kilenc, velük egy magas, ember alakú, fehér ruhás Hollow kapta őket körbe. Hueco Mondo királyai, a Shinigamik rémálmai. A kilenc Vasto Lord.

- Visszavonulás! – adta ki rögtön a parancsot Tsuyako, és abban a pillanatban megnyitott egy átjárót.

 A Shinigamik fejvesztve menekültek Hueco Mondoból.

- Indulj, Reito! – kiáltott hadnagyára Tsuyako.

- A kapitány nélkül sehova… - kezdett volna ellenkezni, de Tsuyako egy jól irányzott ütéssel az átjárón át Soul Societybe küldte.

 Ő maga is ugrani készült, mikor két erős kar ragadta meg. Utolsó mozdulatként, mielőtt elsötétült előtte a világ, bezárta az átjárót, ezzel pillanatnyilag halálra ítélve magát.”

 

- Hae… - kezdte volna Tsuyako, de a városban felcsendült a riasztó hangja.

 Egyszerre kapták a fejüket Seretei felé. Ichigo kíváncsian nézelődött. Nem igazán értette, hogy mit is akar a hang jelenteni. De Tsuyako tudta. A riasztás betolakodót jelez.

- Indulás! – szólt s rögvest a magasba emelkedett.

- Mi történt, Tsuyako? – követte Ichigo is. – Mit jelent ez a hang?

- Betolakodó.

- Miféle betolakodó?

- Egy Hollow – Tsuyako érezte a Hollow hatalmát még ilyen távolságból is. – De nem hiszem, hogy egyszerű Hollow lenne. Akkor nem szólal meg a riasztó.

 Alig két perc alatt elérték a város határát, ahol az osztagok és kapitányok sorakoztak. Ichigo és Tsuyako Orihimeék mellett értek földet.

- Mi történt? – kérdezte Ichigo a lányt.

- Fogalmunk sincs – válaszolt fejcsóválva Orihime. – Valami férfi jött ide fehér ruhában. Nem tudjuk, hogy ki lehet.

- Tsuyako taichou! – hangzott föl egy kétségbeesett hang, majd gazdája rohanva érkezett meg a kis csapat mellé.

- Mi a fene folyik itt, Reito? – állt rögtön egykori hadnagya elé Tsuyako.

- Adhjucas.

- Mi?!

 Tsuyako nem várta meg, míg kérdésekkel kezdik bombázni. Azonnal a kapitányok felé rohant és Yamamoto mellet állt meg.

- Mi a fene folyik… itt? - kezdte volna a faggatást, de hangja elcsuklott.

 Egy olyan lény állt előtte, akiket 140 éves pályafutása alatt csupán elvétve látott. Egy Adhjucasból átalakult Arrancar. A fehér ruhás férfi mosolyogva nézte őket. Bő ujjú felsője és szintén bő ujjú nadrágja majdhogynem minden porcikáját eltakarta. Halványzöldszín haja, hátul olyan hatást keltett, mintha egy tubus zselét nyomtak volna rá. Hidegen csillogó, méregzöld szeméből végtelen gonoszság sugárzott. Arcának felét csontmaszk takarta. Hátán pedig egy dupla Zanpaktou pihent.

- Ez nem Adhjucas… - döbbent le Tsuyako. – Ez egy Arrancar.

- Ez ellen nekünk semmi esélyünk – nézett kérlelően Tsuyakora Yamamoto. – Tsuyako… kérlek… segíts.

 Tsuyako most simán elutasíthatta volna a felkérést, de nem vitte rá a lelkiismerete. Hiszen Soul Society nem tehet semmiről. Csak ez a két féreg. Elszántan nézett hát az Arrancar szemébe. Mintha villám hasított volna belé. „Ki ez az alak? Annyira ismerős…”

Fanficeim
Naptár